Tisztelt család, barátok, kollégák és mindenki, aki itt van, hogy utolsó útjára kísérje dr. Paál Tamás igazgató urat, aki 1989-től 1994-ig volt iskolánk igazgatója.
Rendkívüli embert búcsúztatunk el, aki szerető férj volt, 3 gyermekének szerető és gondoskodó apja és 5 unokájának rajongott nagyapja. Minden gyermekét a tanulás fontosságára, szeretetére nevelte és a gyermekek megfogadták irányítását, megtették, amit kellett, mindannyian diplomás, sikeres felnőttekké váltak.
1940-ben született. Felnőtté válása során sokféle dologgal foglalkozott. Szerette a zenét. Bartók, Ravell műveit hallgatta otthon, de a StrayCats sem állt távol tőle. Szépen hegedült, többféle sportban kipróbálta magát. Fiatal korában vitorlázórepülővel is repdesett.
Szerette a történelmet és a filozófiát, ezért a világban vagy a közvetlen környezetében zajló eseményeket képes volt felülemelkedve, a lényeget megragadva látni.
Imádta a fotózást, az autókat, értett is hozzájuk. Nyitott, érdeklődő, optimista világszemléletű, életigenlő ember volt.
Egész szakmai munkásságának alapja a pedagógia volt.
Az egyetem elvégzése után a Lengyel Gyula Szakközépiskolában kezdte, majd az Asztalos János Kertészeti Szakközépiskolában folytatta tanári pályáját. A Soproni Egyetem után megint az Asztalos iskola következett.
Fizika és kémia tanárként nem csak a tantárgyat oktatta, hanem szemléletet adott. Hitt abban, hogy a tudás nem csupán információ, hanem olyan ajándék, amely képes formálni az emberi életet és a társadalmat.
Az Országos Pedagógiai Intézetben és az Oktatási Minisztériumban a hivatalnoki pályán kitérőt téve 1990-ben a 2 sz. Bordás András Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett. Kezdeményezésére az iskola felvette Szily Kálmán nevét.
Az igazgatósága alatt indult el a Világbanki program a gépészet és az informatika területén.
Az iskolánk vezetésével sok területen nagyot lépett előre. Beindult a két tanítási nyelvű osztály, gimnáziumi osztályok indultak, önállóan tervezett és összeszerelt CNC berendezéseket épített az iskola. Pezsgés indult a valamikori 2-es intézetben.
Igazgatósága alatt az iskola nemcsak egy tanintézmény volt, hanem egy igazi közösség lett, amelyet ő vezetett. Nemcsak a szakmai tudást, hanem az emberségét is átadta mindenkinek, aki valaha kapcsolatba került vele.
1998-tól újra az iskolairányításban keresett kihívásokat. A Fővárosi Önkormányzat, a Budapesti Iparkamara, SZÜV vezetői között tevékenykedett, de nyugdíjba vonulása után visszajött „kedvenc” iskolájába fizika tanárnak.
E mellett hosszú éveken keresztül 2018-ig a Budapesti Műszaki Egyetem vezetőképzőjében tanította a következő oktatási vezetőket.
Pályája során sok fizika tankönyvet írt, amit gimnáziumok, szakközépiskolák használtak. Könyvei igényes, a természettudományok szeretetére nevelő tankönyvek voltak.
Munkássága, amely a legfiatalabb diákoktól kezdve a legelkötelezettebb szakemberekig terjed, maradandó nyomot hagyott mindannyiunk szívében.
Tamás nemcsak a tanári pulpitus mögött, hanem az élet színpadán is példát mutatott. Mindig tisztelettel és alázattal fordult tanítványaihoz, kollégáihoz és mindazokhoz, akik tisztelték és szerették őt. Azt mondhatjuk, hogy a tanítás nemcsak a szakmája, hanem a hivatása volt, amelyet odaadóan és szenvedéllyel végzett.
Régóta húzódó krónikus betegségéből adódóan élete 2025. júliusában ért véget 85 éves korában. Felesége karjaiban hunyt el hirtelen és amikor eljött, érezte, hogy itt a vég. Nem szenvedett.
Ma búcsúzunk tőle a legnagyobb szeretettel és tisztelettel, de az ő szelleme, öröksége örökké velünk marad. Az gondolatai, tanításai tovább élnek bennünk, akiknek volt szerencséjük vele dolgozni, tanulni, és vele együtt nevetni, gondolkodni. Mert bár ő már elment közülünk, a tudás, amit ránk hagyott, és az emlékek, amiket örökre szívünkbe zártunk, nem vesznek el.
Búcsúzunk tőle a legnagyobb tisztelettel és szeretettel. Emléke legyen áldott, és nyugodjon békében.
Budapest, 2025.08.22. Fábián Zoltán